Rövid és hiteles értesítés a kegyelmek nagy Anyjának, pócsi Szűz Máriának első csodálatos és könyező képe eredetéről és átviteléről

A kép, amelynek ismertetését itt adni akarjuk, egy fatáblára van egyszerűen festve és nagyon hasonlít a római "S. Maria Major" (Basilica Liberiana) nevű főtemplomban őrzött Mária-képhez. Pócs, Magyarországban, Szabolcs vármegyében fekvő kis falú, ez azon helység, mely birtokában van egy görög szertartású kath. a római Szentszékkel egyesűlt templomnak, melyben a nevezett Mária-kép, a többi képek között látható volt és nem valami különös módon, de rendesen tiszteltetett, mint egyéb Mária-képek, főképpen, mivel a folytonos háborúk és veszélyek között a templom nem annyira az isteni tisztelet végzésére használtatott, mint inkább a lakosok házi eszközeinek raktárául szolgált. Az emlitett szentkép előtti oltáron azonban mégis kedvező időben az ünnepélyes szent mise áldozat bemutattatott. S ime! 1696-ik évi november 4-én (mely nap vasárnapra esett) Eőry Mihály nevű földmíves szentmise közben egyszerre észreveszi, hogy ezen a képen az Isten Anyja mindkét szeméből könyek bőségesen folynak; eltelve csodálattal a rendkívüli esemény fölött, csakhamar figyelmesekké teszi a körülállókat, kik késedelem nélkül hozzá jövén ugyanezt csodálják és hogy azt látták, arról későbbiekben bizonyságot is tettek.

Ezen szentkép szüntelenül, minden megszakítás nélkül 14 teljes napon át sűrű könyeket hullatott annyira, hogy ezen szokatlan csodának a hire nemsokára az egész környéken elterjedt és a nép különféle helyekről e nagy látványosságra nagy tömegekben összegyült; a szent könyeket selyem és vászon szövetdarabokkal felfogta és azokat, mint kincset magával haza vitte.

A többi között, kik ezen csodálatra méltó eseményt saját szemeikkel szemlélték, méltóan elsősorban megemlítendő: nagyméltóságú és méltóságos Corbelli János András gróf, ezen részek cs. kir. parancsnok-tábornoka, ugyszintén Cusani őrgróf és mélt. de Paz gróf úr, ezredes, kikhez járulnak nagyszámú katonai tisztviselők és közkatonák, kik a Pócstól két órai távolságra fekvő Kálló állomásukról ünnepélyes menetben, dobpergés és harsonazengés között eljövének, hogy a bámulatot keltő csodát megtekintsék. Jelen volt Szabolcs vármegyének akkori tek. Alispánja Krucsay ur is nagyszámu magyar - ugy katolikus, mint protestáns - nemességgel, kik mindnyájan egyértelműleg a dolgot minden lehető gondossággal megvizsgálták és azt természetfölöttinek nyilvánították.

Ezzel ellentétben bizonyos kálvinista prédikátor, ezen oly világos és annyi szentanu által megerősitett tényt nem pirult kétségbevonni és az egyszerű nép között csalásnak bélyegezni, azt állítván, hogy ezen fatábla, melyre a kép festve van, a Bold. Szűz szemeinek lján ki van vájva, azaz mesterségesen ki van lyukasztva, ugy, hogy az ez által képződött üregbe elrejtett vizbe helyezett halacskák uszásukkal a szemek észre nem vehető hasadékain keresztül a vizet könyek módjára tovább taszithgatják és csepegtethetik.

Mihelyt a kálvinitának ezen botrányos rágalmáról és gyanujáról az akkor jelen levő nagym. és mélt. fenemlitett Tábornok úr értesült, az igazságnak teljes megerősitése céljából 300 embernek jelenlétében azonnal meghagyta, hogy az odaszegezett képtábla levétessék, mi megtörténvén ő maga meggyújtott gyertyákkal az egész táblát minden oldalról megvilágitá, különösen azért, vajjon a tábla a szemek tájékán nincs-e, kivájva? vagy a férgek által megrágva? minek segélyével onnan titkos csel folytán víz csepeghetne! Miután pedig a lehető legszorgosabb vizsgálat után semmi gyanusat nem vehetett észre, az összes jelenlévők - katholikusok ugy, mint a nem katholikusok - a tényt egyhangulag csodának nyilvánitották és természetfölöttinek ismerték el.Annál is inkább, mert mindnyájan látták, hogy ezen sz. kép a 4 órai vizsgálat alatt is folytonosan könyezik, minek következtében a jelenlévők szent félelemmel és szivbeli töredelemmel eltelve, a sz. képet ájtatos csókokkal tisztelni kivánták és ebben vetélkedtek is.

De egy másik nem kevésbé csodálatos dolog is történt! Midőn ugyanis ugy a magasabb, mint az alsóbbrendüek a legforróbb csókokkal illették a sz. képet és ez körülbelül 6 Miatyánk és Üdvözlégy alatt a könyezést folytatta, nemsokára oly sürü könyeket hullatott, hogy ezektől a csókolók ajkai megnedvesedtek, csalhatatlan bizonyitékul, hogy ezen könyezés csakis természetfölötti müködésnek tulajdonitandó.

Miután tehát a dolog igazsága annyi sok bizonyiték után kiderült és többé semmi kétség fenn nem forgott, a sz. kép ismét az oltár amaz helyére lett helyezve, melyről elébb levétetett. Egyuttal meg lett hagyva, hogy a lefolyó sz. könyek mindig minél nagyobb tisztelettel föl legyenek fogva.

Egyébiránt a császári-királyi - egyenesen ezen célból kirendelt - éjjeli őrség is azt bizonyitá, hogy a sz. kép éjjel erősebben szokott volt könyezni, mint nappal. Mások ismét lelkiismeretökre állitották, hogy a sz. mise alatt, leginkább pedig az átlényegülés pillanatában s az Úr Jézus sz. testének és vérének felmutatásakor, összehasonlithatatlanul sürübb könyeket hullatott, mint más időben. Az irgalom Anyja ugyanis, Fiának engesztelő vérontás nélküli áldozata alatt, azért hullatta sürübben könnyeit, hogy ily módon hamarább engesztelje ki a mennyei Atyát és a kereszténységtől tartsa távol az isteni haragnak megérdemlett ostorait, amint ezt a keresztények ellensége: a török fölött a következő évben aratott fényes győzelemből lehet következtetni.

Az oly annyira szokatlan ténynek megerősitéséhez nagyban hozzájárult még az is, hogy habár az 1696-ik évi december 8-án Pócs faluban és az egész környéken oly nagy hideg volt, hogy a sz. mise alatt a bor és a víz a kehelyben megfagyott, mégis a sz. könyek nem szüntek meg a legtisztábban folyni.

Ezekhez méltán sorozható még a következő két nevezetes esemény, melyeknek egyike bizonyos török rabszolgával, másika pedig egy luteránus katonai altiszttel történt. Homar (ez volt neve a töröknek) Ura elbocsátó levelének birtokában, hogy övéihez szabadon hazamehessen, meglátva a sz. kép könyezését, ezen bensőleg annyira megindult, hogy hazájába való visszatéréséről hallani sem akart, sőt ellenkezőleg a legforróbban kívánta a keresztséget, hogy Istennek és "üdvössége nagy Anyjának" - (ezután míg élt így nevezte Máriát) - minél előbb fiává lehessen.

A fennevezett luteránus ember pedig a képnek ezen csodálatos sirását semmiképen sem akarta helybenhagyni, illetve elhinni. Miért is mint második "hitetlen Tamás" ujjaival a lefolyó könyeket érintette és habár testében azonnal egész testében rendkívüli izzadságot érzett, annak daczára megtörölt és felszáradt ujjaival nem félt a Boldogságos Szűz Anya sírástól nedves szemeit ismét megérinteni. És ime! a sz. kép ezen kételkedő és vakmerő katona érintésére azonnal teljesen szintelenné vált, szokatlan feketeséggel lett bevonva és addig maradt így elváltozva, míg a vakmerő ember magába nem szállt és meg nem tért! A váratlanul s csodálatos módon megtért altiszt ezután törődött szívvel kért bocsánatot az irgalom Anyjától - hitetlenségéért s vakmerő bizalmatlanságáért; egyuttal Mária gyermekévé is lett, mert nyilvános hitvallással a kath Egyházba lépett.

Egy sulyosan beteg gyermeknek buslakodó anyja mindezektől meghatva, már-már haldokló gyermekét a papokhoz hozta, azon erős bizodalommal s élő hittel, hogy ha a sz. képhez érintik, az ennek következtében egészségét vissza fogja nyerni. És ime! alig, higy az asszony kivánsága teljesítve lett, a gyermek mindnyájok szemeláttára teljesen meggyógyult.

Hogy pedig ezen szokatlan csodákat és természetfölötti kegyelmeket a későbbi időkben is senki kétségbe ne vonhassa: méltóságos és ft. Fenessy György egri püspök úr, ft. Pettes András vál. ansari püspök urnak és még más kettőnek t.i. ft. Csekre József egri kanonok és ft. Damiani András tokaji parochus uraknak meghagyta, miszerint ezen ügyben a szükséges vizsgálatot ejtsék meg és a tanukat hallgassák ki. Eme megbizásnak a nevezettek Pócs faluban 26 egymást követő napon pontosan megfeleltek és végre több száz embernek ezen csodálatos dolgokra vonatkozó esküvel megerősített bizonyitékait, végleges püspöki helybenhagyás végett Egerbe átküldték.

Az Isten Anyja csodálatosan könyező képének hire nemsokára Bécsbe az Udvarba és végre a mélyen vallásos Lipót császár füleihez is eljutott, ki vágyva vágyott a csodálatos képet saját szemével látni. Mely okból Imre Gróf tapolcai apát, egri kanonok és kassai parochus, később nagyváradi püspök 1697-ik évben a sz. képet Pócsról Bécsbe hozta, s először Ő császári Felségeik "Favoritának" nevezett üdülő helyére tétetett. Ugyanazon év julius 7-én pedig az Ágoston rendű Atyák templomába vitetett át, hol a szent képet a romaiak felséges császárnéja Eleonora, saját kezével művészileg összeállított és drága gyöngyökkel kirakott rózsa koszoruval ékesitette fel. Az ily módon fölékesitett sz. kép körmenetileg az egész császári udvar, a főhercegek papság és nagyszámu nép kiséretében a sz. Istvánról nevezett érseki székes-egyházba hozatott. Itt a császári testőrség őrállása mellett 14 napon át nyilvános tiszteletre volt kitéve, minek végeztével ismét a császári "Favoritába" vitetett. E közben az összes, mindkét nembeli szerzetesek forrón óhajtották a könyező Isten Anyja ezen csodálatos képét a maguk templomaiban is tisztelni, hogy tehát eme óhajuknak elég legyen téve, a sz. kép julius 28-án a Favoritából ünnepélyes szertartással körmenetileg a dominikánus atyák templomába vitetett, és ezen templomból előre megállapitott rend szerint - minig más-más templomba, hol rendszerint 3 napon át volt nyilvános tiszteletnek tárgya. Végre deczember 1-én délutáni 2 órakor a papság és igen sok vallásos társulat kiséretében a sz. Ulrikról nevezett parichiális templomból ismét a sz. István érseki székesegyházba hozatott át, hol a sz. kép állandó örzésére - e czélra készitett ezüst, s igen értékes oltár trónra helyeztetett. Minő nagyszerű körmenetekkel hordoztatott körül 33 napon át az Isten Anyjának ezen sz. képe, és minő ünnepélyek rendeztettek mindenütt, ugy a városban, mint a városon kívűl, azt nem fogom itt leirni, mert mindezt és még többet olvasni lehet 1703-ik évben Bécsben (ezen tárgyról szóló) kiadott könyvecskében!

Végre emlitésre méltó azon körülmény is, hogy épen azon időben, mikor a mária-pócsi sz. kép Bécsben nyilvános tisztelet tárgyát képezte, a páratla nagy hős Szavoyai Jenő főherceg, fényes győzelmet aratott a törökök fölött Magyarországban Zentánál. 20.000 török résznit megöletett, részint a Tiszába fulasztatott és egész táboruk, 6 zászlóalj - temérdek ágyuval, zászlóval s hadi zsákmánnyal együtt elfoglaltatott. Történt pedig ez szeptember 11-én, tehát ugyanazon a napon, mikor a Szűz Anya máriapócsi képe sz. István templomában ünnepélyes tiszteletre volt kitéve! Amint a győzelemnek hire Bécsbe érkezett, a sz. képet - mely akkor a Skót templomban ünnepeltetett, - győzelmi zászlókkal ékesitették föl, az igy felékesitett képet azután maga Ő császári Felségeik, József római császár, a főhercegek, a papság és az egész városi közönség kiséretében diadalmi kocsin a sz. István templomába hozták, hol a fényes győzelemért szokásos módon ünnepélyes hálaadó istentisztelet is tartottak.

A pócsi Boldogasszony mai napig Bécsben őrzött - eme első csodatevő képének rövidke leirása után emlékezetül közöljük azon felesketett tanuknak a névsorát is, kik mindnyájan a könyező Istenanyának ezen csodáját saját szemeikkel látták, és azt esküvel megerősitették, azon rendben, amint egyenkint ki lettek hallgatva.

1. Eőri Mihály pócsi földműves, görög szert. egyesűlt, körülbelül 50 éves. Ez volt az első, ki a Szűz Anya csodálatos könyezését észrevette.

2. Molnár János pócsi földműves, g. sz. e. 40 éves.

3. Molnár Simon pócsi földműves, g. sz. e. 40 éves.

4. Deják Simon g. sz. e. pócsi iskolamester 36 éves.

5. Vaskó Jakab pócsi földmives, egyházfi 30 éves.

6. Pallos Dániel pócsi földmives és kántor 33 éves.

7. Mészáros Mátyás pócsi földműves, g. sz. e. 40 éves.

8. Czuger László pócsi földműves és bíró, gör. szert. e.

9. Hevessi Judit úrhölgy, 20 éves, reform. vallásu.

10. Tisza János úr, 48 éves, reform. vallásu.

11. Ballabas György úr, esküdt jegyző, 42 éves, ref. vallásu.

12. Farkas Péter pócsi földműves, 50 éves, ref. vallásu.

13. Nt. Kriegsman Jakab (p.t.) pócsi és kállói lelkipásztor 47 éves.

14. Mélt. Stempild N. Gróf Harbavilli ezrednél alezredes.

15. Nt. Rendlinszky Krisztofor, Jézus t. ugyanazen ezrednél tábori lelkész.

16. Felcz N. és Hoffman Lörincz urak, ugyanazen ezrednél kapitányok.

17. A szász-gottai ezredből egy magyar származásu százados és helytartó igen sok tiszttel.

18. Nt. Lorinczei György alsó-bavadi parochus.

19. Méltóságos Starenberg N. Gróf guttanstaini ezrednél alezredes.

20. Mélt. Chusani Jakab ur, örgróf a Pazii ezrednél alezredes.

21. A monpotgardi ezredből Purman százados ur, három századdal, azaz majdnem 300 katonával.

22. Pon Simon ur, a császári kenyérsütőknek mestere Eszéken.

23. Körös Miklós ur, a Rákóczy uradalomnak kormányzója.

24. Tinger János ur, kapitány.

25. Zapronczhay György ur.

26. A gutrenstani ezredből Nt. N.N. tábori lelkész néhány tiszttel és közkatonával.

27. Patsi István ur.

28. Zőcz András ur.

29. Görchar János ur több mindkét nembelivel, kik mindnyájan, mint hiteles tanuk megjelentek.

30. Nt Papp Dániel pócsi paróchus 60 éves.

31. Nt Walter György a Pazii ezrednél tábori lelkész, 30 éves.

32. Ruprekt Fülöp Miksa ur, eleségi felü...

33. Mönich Mihály Gottried ur, 30 éves.

34. Millip Pál ur 41 éves, ágostai hitvallásu.

35. Azenius Jakab ur, 31 éves.

36. Mélt. De Miglia Károly báró, a Pazii ezrednél százados, 25 éves.

37. Krompach János György ur, hadnagy, 40 éves ágostai hitvallásu.

38. Friezmans Gottfried ur 27 éves.

39. Fisler Antal ur, 25 éves.

40. Palinszki Antal ur, 24 éves.

41. Kutz Tamás ur 30 éves.

42. Mayer Ábrahám ur, 22 éves, ágostai hitvallásu.

43. Nidlinger Krisztofor ur, zászlótartó és a kállói helyőrségnél alparancsnok, 44 éves.

44. Niczki Mihály ur, altiszt (harmiczados) Kállóban, 40 éves.

45. Bososki Pál ur, postafelügyelő Kállóban, 40 éves.

46. Villingscusen Bertrand ur, Preugbraeni ezrendnél tiszt, 29 éves.

47. Straimayr János ur, eleségi hivatalnok Kállóban.

48. Fezlin Anna Mária urhölgy 22 éves.

49. Grichy János ur, 36 éves, reform. vallásu.

50. Reison Ferencz ur, irnok nagymélt. Corbelli tábornok urnál.

51. Hoffmann János Krisztofor szolga, ugyanezen nagymélt. tábornok urnál.

52. Umber Antal hajdú, ugyanezen nagym. urnál.

stb. - stb.-

Végre, ki méltóan az összes tanuknak elébe teendő nagymélt. és mélt. Corbelli János András gróf ur, Ő császári kir. Felségnek kamarása, h. tábornagy, egy vértes ezrednek ezredese, Felső-Magyarországban a Tiszán innen és tuli császári és királyi seregnek tábornok-főparancsnoka, ki saját aláirásával és pecsétjével megerősitette és bizonyitotta, hogy ő a sz. képről sürüen lefolyó könyeket nemcsak látta, hanem tulajdon kezével föl is fogta és gyakrabban feltörölte.

Mindezen bizonyitékokat ft. Csehre József egri kanonok és szabolcsi főesperes és Ft. Damiani András tokaji parochus urak, a nevezett tanuktól lelkiismereti eskü alatt felvették és mélt. föt. Pettes András vál. ansariai püspök urnak, a ft. egri káptalan prépostjának, mélt. és föt. Fenessy György egri püspök urnak a lelkiekben helynökének irásban, a mint fel voltak véve, átadták, ki azokat saját kezü aláirásával és nagyobbik hivatalos pecsétjével örök emlékül megerősitette.

Eger 1698. évi január hó 2.

(P.h.)

Pettes András
vál. ansariai püspök és egri prépost s. k.