Szombathelyi szolgálat előtt Máriapócson

2017.06.26. 08:52 (Понеділок)

Görögkatolikus papoknak tartott lelkigyakorlatot Székely János püspök atya.

Amikor elvállalta Székely János püspök atya, hogy háromnapos lelkigyakorlatot tart görögkatolikus papok számára, még ő maga sem tudta, hogy ezt egészen új pozicíóból teszi… Annak minden esetre örül, és nagy ajándéknak tekinti, hogy a kinevezés és a kihirdetés között eltelik 8-10 nap. Nehéz lett volna azonnal reagálnia a sok-sok telefonhívásra, gratulációra, interjúkat adni. Így lehetősége volt az egésznek a mélyére gondolni.
„Az nyomon érhető, hogy ebben is az Úristen gondviselő munkája van, pl. gyóntattam - nem a szombathelyi egyházmegyében - valakit, aki elmondta, hogy ő évek óta imádkozik, hogy én legyek a szombathelyi püspök. Ekkor még senki nem tudott semmit! Volt olyan, aki meghívott a családjához, valahol Szombathelyhez egészen közel, hogy segítsek. Mondtam, hogy bizony az kicsit messze van… A kinevezés napján pedig volt egy imaestünk, amikor éppen egy Szent Márton-kép előtt ültem. A Szombathelyi Egyházmegyének ő a védőszentje. Éppen aznap, néhány órával korábban, került kihirdetésre a kinevezésem.”
Három témát érintve beszélgettünk Püspök atyával. A pillanatnyi, az eddigi, és az új feladatáról. Fordított sorrendben: Szombathelyről, cigánypasztorációról, görögkatolikusokról.
Püspök atyát Szombathelyhez kötik korábbi élmények. Mint mondta, egy Szombathelyi Egyházmegyéhez tartozó plébánosnak sokat köszönhet. Voltnála különböző ünnepségeken, templomszentelésen. Gyürki László atya személyes kapcsolatain keresztül sikerült kikerülnie Szentföldre. Volt Szombathelyen is, Zalaegerszegen is triduum-on (ádventi ill. nagyböjti 3 napos lelkigyakorlaton), többször hitoktatók lelkigyakorlatán. Szeretettel készül a közös munkára, hiszen „nagyon sok jó papja, hitoktatója, elkötelezett keresztény embere van annak az egyházmegyének. Magyarország egyik legvallásosabb vidéke.”
Bizonyára nehéz lesz elköltözni, mert rengeteg kapcsolat fűz Budapesthez és Esztergomhoz, barátok, közösségek, keresztszülőség. Nyilván ezek részben átalakulnak. Még nem igazán tudom fölmérni.” Papi működése első szakaszában többször költözött, most jó ideje nem. De hiszi, hogy „az életben minden véges. Egy-egy szakaszon segítjük egymást…”
Külső szemlélő úgy értékeli, a cigánypasztoráció nem pusztán feladat, sokkal inkább hivatás Székely János atya életében.
„Minden püspöknek van általában egy országos feladata, ifjúságpasztoráci, családpasztoráció, iskolaügy, vagy egyéb téren. Valószínűleg a cigánypasztorációs tevékenységem megmarad. Fontos is folytatnom, továbbra is szeretnék sokat tenni a magyarországi romák felzárkózásárért, azért, hogy fogadják be az életükbe még teljesebben Isten szeretetét, és azért is, hogy atársadalmunk, az egyházunk is nyitott, testvéri szívvel forduljon a cigány testvéreink felé. Természetesen kicsit át fog alakulni a cigánypasztorációs tevékenységem, hiszen Budapest és Esztergom tekintetében nagyon aktív voltam konkrét közösségekben is. Ez nyilván eltűnik, de az országos szervezés megmarad… Tudjuk, hogy az ország lakosságának 7-8%-a cigány. És ez fog még emelkedni. Főleg Északkelet-Magyarországon lesznek falvak, kistérségek, amelyek lakosságát teljes mértékben cigányok fogják alkotni. Ennek a térségnek a vallási hovatartozása ezekben az évtizedekben dől el talán évszázadokra! Hogy itt egy túlságosan is pusztán emberek által kitalált apró vallási közösségek, vagy a történelmi egyházak jelenléte lesz erősebb, az most dől el, a mai papságon, hitoktatókon, keresztény közösségeinken múlik. Tudatosítani kellene, hogy igen sok összetevője van annak, hogy miért is vannak a cigányok olyan helyzetben, amilyenben vannak. Ez nem könnyű és nem gyorsan megoldható feladat. Nincsenek rövid idő alatt nagy eredmények. A cigány testvéreink gyakran rengeteg családban, közösségükben átélt, onnan hozott sebet hordoznak…”
A régi és az új feladat találkozásánál Püspök atya három napot Máriapócson tölt, hogy görögkatolikus papoknak tartson lelkigyakorlatot. Kapcsolata rítusunkkal régre nyúlik vissza, katonatársai között is voltak görögkatolikusok, a központi szemináriumban pedig fakultatíve járt a Szent Liturgiákra. Szereti a szertartásainkat, a szövegeket, az életerős, férfias, többszólamú éneklést.
„Nagyon sok értéke van a görögkatolikusságnak, többek között a rengeteg nagycsalád.Az is példamutató, amit a cigányokért tesz a görögkatolikusság. Úttörő, ami Hodászon elkezdődött és azóta is folytatódik.”
Nem volt kérdés számára, hogy az életében bekövetkező változás ellenére, -vagy amellett- is megtartja a máriapócsi lelkigyakorlatot. „Papoknak lelkigyakorlatot tartani rendkívül fontos és szép küldetés. Egyházunk nagy kincse a papjaink. Rendkívül sok múlik azon, hogy milyen lelkületű pap szolgál adott parókián, hogyan éli meg házasságát, hitét, lelki életét.”
Hogy tulajdonképpen mit takar ez a három nap? „A lelkigyakorlat találkozás Istennel, önmagunkkal, egymással. A lelkigyakorlat a Forráshoz való visszatérés. Sok olyan dolog vesz körül, ami elbizonytalanít. Jó, ha tisztaságot teremtünk a gondolatainkban, önmagunkban, de ennél sokkal mélyebb dolgok is történnek. Az atyák számára maga Máriapócs is hatalmas kegyelmi forrás. Sokat voltak itt kispapként, lelkigyakorlatokon, zarándoklatokon, sokukat itt szentelték pappá. Itt ezeket a megrendítő és meghatározó eseményeket újraélik.
Nekem is teljesen más egy kegyhelyen lelkigyakorlatot tartani. Óriási élmény nyolcvan pap énekével a liturgia. Nem csak szépen énekelnek, de a szívük is benne van. Régóta kötődöm Máriapócshoz. A pápalátogatáskor fél éves pap voltam, egy busznyi hívővel jöttünk, ők népviseletben…azóta is erőt adó élményként gondolok vissza erre.
Sok atyát ismerek, be-bejövögetnek, életükből részleteket megosztanak velem, gyónnak is. Van, aki itt és most kezd élete hullámvölgyéből kikapaszkodni. Jó érzés, ha tudok ebben segíteni.”
A görögkatolikus papok élete más, mint a római katolikus papoké, hiszen legtöbbjük házas. Püspök atya a papnékat is nagyra értékeli. Vörösmartytól idézett: „Kezedben a gyermeknek álmai, tündérvilága lelkes ifjúnak, a férfi boldogsága: játszani, ily drága kincsek nem adattanak.”
Püspök atya szerint arról is beszélnek ezek a sorok, hogy „a feleség, az édesanya kezében milyen hatalom, milyen lehetőség van, hogy a gyereke élete hogyan alakul, a férjnek az élete kiteljesedik-e. A férfi papságának megélése is nagyon nagy mértékben múlik a papfeleségen. Ha egy nő szeretettel, irgalommal, bölcsen tud a férje mellett lenni, az egy óriási kincs. A hangulat, amit a feleség teremt, majdnem olyan fontos, mint amit a pap prédikál. Lehet, hogy a parókia ettől működik. Bátorítom a papfeleségeket, hogy hivatásként tekintsék a papnéságukat. Ez egy nagy és szép küldetés. Azzal a gondolattal szeressék a férjüket, hogy rendkívül fontos szerepük van abban, hogy férjük jobb pap legyen.”

19495857 241059396395934 1375404402 o
19531882 241059373062603 390712871 o
19532649 241059393062601 213159027 o
19531541 241059383062602 706146455 o
19496184 241059403062600 1980766906 o
19496037 241059406395933 66256206 o
19451578 241059413062599 1673717853 o
19495794 241059369729270 1994387243 o