Tizedik emlékzarándoklat

                          

Egy résztvevő személyes beszámolójával adunk hírt a kegykép Hajdúdorogra kísérésének 10. évfordulója alkalmából szervezett emlékzarándoklatról:

 

Bizonyára szerepet játszik a kerek évforduló abban, hogy már hajnali háromnegyed 5-kor több mint negyvenen imádkoztunk együtt a hajdúdorogi székesegyházban február 7-én.

Teljesen sötétben indultunk, s ima-folyamunk közben gyönyörködhettünk a napfelkeltében. Zarándoklatra való, csodálatos időjárást biztosított számunkra a Mindenható. S erőt is adott mindannyiunknak, hogy egymást biztatva, támogatva, a napközben csatlakozókat örömmel fogadva, kisebb csodákat átélve végig gyalogoljuk az 50 km-es távolságot.

Nagyszerű lelki vezetést nyújtott Ivancsó Sándor atya, boldogságra irányultan, átszőve az egész napot a zsoltáridézettel: „Boldogok, kik az Ő utain járnak.” (Zsolt 128,1)

Mindenképp szeretném megemlíteni, hogy pihenésre szánt rövid megállásaink attól is váltak kedvessé és üdítővé, hogy akik csupán lélekben zarándokolhattak velünk (pl. egészségi állapotuk, munkahelyi elfoglaltságuk miatt, vagy koruknál fogva), sokan almával, süteménnyel, teával, kávéval kedveskedtek útközben.

Még inkább hálát érzek Barna Tibi és családja irányába, akik kitartásukkal „átmentették” ezt a zarándoklatot, hiszen volt év, amikor hárman gyalogolták végig a Hajdúdorog-Máriapócs útvonalat. Tegnap közel száz fős csapattá duzzadtunk az érkezés pillanataira, aminek örömét fokozta, hogy érseki vecsernyébe kapcsolódva léptünk a kegytemplomba. Fülöp atya a Szent Liturgiára is velünk maradt, nem csak köszöntötte a zarándokokat, hanem a felolvasott apostoli szakasz alapján tanítást is adott számunkra.

Egyetlen végszó lehet: találkozunk szeptember 5-én, a kegykép vissza hozatalának 10. évfordulóján!