Urunk színeváltozásának ünnepén Ábel püspök atya diakóussá szentelte ifj. Obbágy Lászlót a máriapócsi bazilikában. Az ünnepi beszédében püspök atya László életét a zarándok életével vetette össze. Sok közösséget és embert ismer meg egy zarándok. Ez vár László atyára is szolgálata során. Fontos az engedelmesség, hiszen nem könnyű feladat egy-egy megszeretett közösséget otthagyni és új helyeken folytatni a munkát. Egy zarándok elindul, hogy aztán Krisztus elé borulhasson. Nemegy helyre igyekszik, hanem az üdvösségre szeretne eljutni. Ebben kell, hogy László atya élete is kicsúcsosodjon. Hiszen sok emberrel fog találkozni: szegényekkel, gazdagokkal, betegekkel… Sorstól függetlenül minden embernek ugyanaz a feladata; László atyának is az, hogy bárkivel is találkozik, mindenkit az üdvösség felé vezessen. Egy zarándok sohasem dicsekszik, hanem hálás azért, amit kapott. Mindent Istennek tulajdonít. És végül: egy zarándok sohasem panaszkodik. A nehézségeket nem önmagáért és nem másokért viseli el, hanem egyedül a Jóistenért. És a nehézségek okozta fájdalmat Isten örömmé fogja alakítani. 
Kívánjuk mi is, hogy jó zarándokhoz méltóan álljon szembe feladataival diakónus atya és Isten áldása kísérje őt munkája során!

A szertartás végeztével a Színeváltozás ünnepének hagyományaihoz híven Ábel atya megszentelte a gyümölcsöket, melyeket az együtt ünneplők közösen fogyasztottak el a templomudvaron.