Április 27-én ismét gyalogosan indultunk útnak Máraipócsról, hogy négy nappal később együtt köszönthessük a sajópálfalai Szűzanyát.

Rengeteg mindent kaptunk ez alatt a néhány nap alatt. Hiszen újra és újra erőt meríthettünk azokból a kis csodákból, melyek végigkísértek minket az úton. Az autósokból, akik az elől haladó keresztet meglátva keresztet rajzoltak magukra. A vendéglátóinkból, az itthon maradottak imáiból, fagylaltárusból, a földművesből, a nagymamából és unokáiból, a kompkezelő segítségéből és még oly sok emberből, akik önzetlen gesztusaikkal, megszólításukkal, köszönéseikkel mind-mind erőt adtak nekünk a következő lépés megtételéhez.